Az orgona

A legtöbb ember számára az orgona szorosan kötődik a templomhoz, annak ihletett környezetéhez, hangulatához, s magát, a homlokzati sípok nyújtotta látványt azonosítja e hangszerrel – legyen az egyszerűbb, hagyományos felépítésű,

 

 

 

 

vagy lenyűgöző, monumentális alkotás.

Az orgona a tervezőjének és készítőjének névjegye is egyben, ezért minden újabb munkában igyekeztek valami jobbat, különlegesebbet alkotni. Az alábbi oldalakon gyönyörködhetünk a legváltozatosabb kialakításokban: https://hu.pinterest.com/search/pins/?q=pipe%20organs&source_id=MYSbsL8h&rs=srs

Akinek módjában áll a hangszert közelebbről is megszemlélni, fent a karzaton vagy a templom elkülönített részében találkozhat a sípokat megszólaltató játszóasztallal, amely szintén többféle lehet: egymanuálos billentyűsor pedálbillentyűzettel, vagy anélkül,

 

 

 

 

illetve több billentyűsoros, hatalmas “vezérlőközponttal”, melyek a hangerő, a hangszínek számtalan változatát és gyors, programozható megszólaltatását teszik lehetővé. 

Azonban még ezek sem fejezik ki tökéletesen az orgona igazi értékét, a lelkét adó sípok összeállítását, hangszínválasztékát és különleges együtthangzását,  melyek nagyságuk,  anyaguk, kialakításuk által felemelő látványt nyújtanak a “beavatottaknak”, akiket – a homlokzatok mögé pillantva – az orgonaszekrény belsejében ilyen látvány fogadhat: több száz, több ezer síp a néhány cm-estől a 3-6-10 méteres, némelyik orgonánál ennél nagyobb méretűiig is.

Ezekből látszik, hogy az orgona valóban kivételes méretű, kialakítású és összetett felépítésű, térben is átgondolt elrendezésű hangszer, melynek megszólaltatása is komoly műszaki gépezetet igényel, s aminek elkészítése és felállítása is éveket vehet igénybe.

Az alábbi ábra a hangszer működési elvét ábrázolja, amint egyik oldalról a billentyű lenyomása révén – áttételeken keresztül – kinyílik a regiszterhúzókkal kiválasztott sípsor(ok) megfelelő sípja(i) alatti szelep(ek), melye(ke)n keresztül a másik oldalról a motor és fújtató által keltett levegő – a szélcsatornákon keresztül – a síp(ok)ba áramlik.

Lentebb a leggyakoribb sípfajtákat láthatjuk – mindegyik azonos hangmagasságon, egymástól nagyon eltérő hangszínnel. Megszólaltatásuk szerint kétféle lehet: ajaksíp – mint a furulya, ill. nyelvsíp – mint a szájharmónika. A nyitott ajaksípokhoz képest feleakkorák a teljesen, vagy részben fedettek. A fő, vagy alapsíphoz – Principal – képest szélesebbek fuvola karakterűek, a keskenyebbek vonós hangszínt adnak. A fasípok hangja puhább, bársonyosabb, a fémsípoké karakteresebb, élesebb, csengőbb lehet, ám azok is különböznek egymástól aszerint, hogy milyen fémből, fémötvözetből készültek.
A nyelvsípok hangmagasságát a lábában – csizmában – rezgő nyelv hossza, vastagsága adja, melyet sokféleképp befolyásol, erősít, színez a hozzá tartozó rezonátor. A rövidebb nyelvsípok a regálok.
Ezeken belül tetszőleges hangszínek érhetők el a méretezések szerint – ezeken kívül pedig léteznek még egyéb különleges és ritkább formájú, kialakítású, hangzású sípok is.

számlaszám: 10103056-03205600-01005004

A Rákoshegyi Orgonaépítő Alapítványnak saját költsége, tagjainak fizetése nincs, a beérkezett adományok 100 %-ban csak az orgonaépítésre használhatók fel!

Adományaikat hálásan köszönjük!

Kövesse aktuális orgonaépítési híreinket Facebook oldalunkon is!

facebook.com/rakoshegy.orgona

      J. Stanley - Voluntary in G Major Op.7 No.9